Uj Péter újságíró megható, önmarcangolástól sem mentes nekrológjával búcsúzunk Moldova Györgytől
BALOLDALI GERINCOSZLOP
Emlékszik még valaki Krassó Györgyre? Forradalmárként végigcsinálta 1956-ot, majd ellenzékiként élte le az életét. Illegális 56’os megemlékezéseket szervezett, szamizdatokat adott ki. A Szabad Európának tudósított, és a kommunista magyar államhatalom először 1985-ben adott neki útlevelet, hogy meglátogathassa Londonban élő haldokló bátyját. Eztán menedékjogot kapott Angliában és 1989-ben utazott először vissza Magyarországra, Nagy Imre újratemetésére, de a rendszerváltásban csalódott, azt nem tartotta elégségesnek, inkább csak valamiféle hatalomátmentésnek. Megalapította a Magyar Október Pártot, amivel elvbarátaival nem jutottak be a parlamentbe. Továbbra is akciózott, levest osztott a szegényeknek és egyre csalódottabban, magát agyon idegeskedve és agyondohányozva, 1991-ben, 59 évesen szívinfarktusban meghalt. Legtöbb ember megmosolyogta, szánalmas különcnek tartotta, akinek hagymázas, szélsőségesnek tűnő jobboldaliságára maroknyi hívén kívül senki sem volt vevő. (Sokak szerint Krassó inkább baloldali bázisdemokrata volt, de ilyen bagatell dogmatikai részletkérdések miatt ne törjük meg ennek az őszinte posztnak az ívét. - a szerk.)
Az ideológiai patkó másik szélén állt Moldova György. Az elvei mellett kitartó, kemény és őszinte, baloldali író. "Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen." - jelentette ki egy alkalommal. A damaszkuszi úton tolongó, köpönyegforgató pálfordulatot vevőktől úgy irtózott Moldova, mint ördög a szentelt víztől. Az élete végéig vállaltan hithű kádárista-kommunista, mint keserűen vallotta: „Úgy tűnik, ebben az országban csak két kommunista volt, Kádár János és én.” Pedig a rendszerváltás előtti, tabukat döntő, kőkeményen őszinte riportkönyveivel annyiszor nekiment a korabeli szocialista nómenklatúrának, hogy nem egy magát fényező egykori „ellenzéki”, ennek a töredékéért, minimum tiszti keresztet járt volna ki magának.
Moldova nem csak ellenzékiként fürödhetett volna a népszerűségben, hanem önként vállalt, és büszkén hangsúlyozott prolisága ellenére, finom intelligenciával párosult veleszületett, zsigeri úriemberségével is brillírozhatott volna.
Idős kora ellenére, halála előtt néhány hónappal bebizonyította mindezt, amikor egy kereskedelmi tévé reggeli műsorában vendégeskedve, a Gyurcsány féle: „Öregecske feleség” elhíresült gondolat köré fűzte fel mondandóját, majd valami bizarr, furcsa média csetlés-botlásra került sor. A szellemi kihívásokkal küszködő műsorvezető ugyanis mindezt fatálisan félreértette. Gyuri bá példáját személye elleni támadásnak vélte, hiszen a műsorvezető nemrég hagyta ott a(z öregecske) feleségét, történetesen egy fiatalabb nő miatt.
Moldova az idén tavasszal felvett tévériportban konkrétan azt fejtette ki, Gyurcsány úgy váltotta le az MSZP régi garnitúráját, ahogy a férj lecseréli öregecske feleségét, majd hozzátette: „Ő is ezt tette, nem?” Ezt hallotta félre a műsorvezető, Kárász Róbert, azt gondolván, neki szól a kérdés ( „Ön is ezt tette, nem?” - így hallhatta a riporter). Hosszú, kínos pillanatokra megfagyott a levegő a TV2 stúdiójában.
– Jaj, de…! – harapott el egy felháborodott felkiáltást a műsorvezető.
– Miért? Ne haragudjon, de én negyvenkét éve élek a feleségemmel, és nem jut eszembe lecserélni – magyarázkodott az író.
– Gyuri bácsi, ne haragudjon, de az én magánéletemnek mi köze van ehhez a beszélgetéshez? – hebegte zavartan a műsorvezető. Moldova nem tudta mire vélni a kérdést.
– Tessék? De hát ki beszélt önről? – értetlenkedet teljesen őszintén Moldova, hiszen egy mélységi bulvárolvasón kívül, honnan is tudhatná bárki, hogy éppenséggel hogy áll egy kertévés magánélete? Majd az író egy véletlenül a női napozóba tévedt, tweedzakós angol úr eleganciájával vágta ki magát néhány finom „én kérek bocsánatot” tartalmú mondattal a kínos helyzetből, mintha ő lenne a hülye és nem a kérdezője.
Hát valahol a két György, a (szélső?)jobboldali Krassó és a (szélső?)baloldali Moldova közötti gerincoszlopra feszítették fel az úgynevezett rendszerváltó elitet. Akiket képletesen egy zagytározónyi Dom Pérignonban érlelt takonyban tömegesen párzó, sikamlós, orgiázó, gerinctelen meztelencsiga hordához hasonlítanék.
Ugyan politikával soha sem foglalkoztam, de publicistaként, internetes portált alapító csoport tagjaként, a tágabb értelemben vett rendszerváltó értelmiségi elitbe, és ebbe a bizonyos takonnyal teli, gerinctelen puhatestűekből álló elvtelen csapatba, ha mélyen őszinte vagyok önmagamhoz, bizony magamat is be kell, hogy soroljam.
Hittem a hangot, (mozgó)képet és írott szöveget ötvöző multimédia, és az internet nyújtotta, szabad, alulról szerveződő szép új világban. Csatlakoztam az Internettóhoz, majd az Indexhez. Onnan viszont az egészet kiötlő, alapító-főszerkesztő Nyírő Andrást, „érdemei elismerése mellett” („Kibaszott nagy kommunikátor” mondtam volt róla.) mint összeférhetetlen, diktatórikus, nehéz embert, kitettük. Nyírő mostanában hátrányos helyzetű kisközösségeknek, zsákfalvaknak épít ki internetes hozzáférést. Én pedig főszerkesztője vagyok az ország egyik vezető internetes újságjának. Olyan, "a szabad internetes tartalomszolgáltatás élharcosa" is megfordult portálom, az Index vetetőségében, mint például Csepi Lajos. Az alulról szerveződő, nem a pénz mindenhatóságán alapuló szabadság olyan fokára jutottunk, hogy ha teszem azt egy Index fórumon valaki kirakná honlapja linkjét, amin mikrovállalkozóként valamit hirdetne, vagy még csak nem is hirdetne, hanem az internetes szólásszabadságban bízva, nem kereskedelmi alapon, ingyen és bérmentve felhívná a figyelmet egy másik honlapra, akkor sanszos, hogy bejegyzését a rendszer törli, és ehhez hasonló, előregyártott, figyelmeztető rendszerüzenetet kap a delikvens: „Drága fórumozó, sajnálattal kell, hogy értesítsünk, megszegted üzletszabályzatunk x.y. pontját, ezért kommentedet töröltük. Az ok: ”tiltott reklámozás”."
Hová sodródtam a hőskor ingyenes, újmédiás szólásszabadságától? Egy vadonatúj bázis demokrácia alapjaitól, ahol a pénz nem szab gátat a szabad gondolatok áramlásának?
Feladtam elveimet. Mintha Stephen Hawking szabadon szárnyaló elmélkedés és fizikai alapkutatás helyett aranyáron korrepetálná a Madonna, meg a Brad Pitt és az Angelina Jolie gyerekeit számtanból és fizikából.
Még akkor is, ha csak az icipici magyar piacon, és szél ellen a nagy globalizált világban természetesen nem megy, de mégiscsak tevőlegesen hozzájárultam ahhoz, hogy röpke 10-20 év alatt az internet is egy ugyanolyan pénzorientált médiafelületté váljon, mint a (kereskedelmi) nyomtatott sajtó, a rádió és a tévé. Ahol mindent szinte a semmiből létre lehet hozni, csak éppen pénz híján a kutyát sem lehet elérni.
Hát, többek között ezért is növesztek a metallicás James Hetfieldhez [inkább Lars Ulrichra hasonlít – a szerk.] és egy munkanélküli ózdi kohászhoz hasonlatos arcszőrzetet, nem csak azért, mert anyagilag is valahol kettejük között állok, hanem, mert nem könnyű így nap mint nap tükörbe néznem. Így legalább gyorsabban túl esek a borotválkozás közbeni szembesüléssel önmagammal.
Egyik utolsó, hatalmas horderejű tettem a szólásszabadság "védelmében", a hozzájárulásom Bodoky Tamás oknyomozó újságíró indexes karrierjének ellehetetlenítéséhez. A többek között a sávolyi Balatonring körüli, adófizetői milliárdok elsíbolását megakadályozó, tényfeltáró cikksorozatot jegyző kollégának azt a kérését, hogy posztjait ne szerkesszék meg utólag, nem tudtuk elfogadni. Egy valamirevaló oknyomozó újságírónak belenyugodni abba, hogy kész cikkeibe utólag is matathassanak, kb. olyan, mint szüzességi fogadalom fenntartása mellett prostitúcióval foglalkozni. Bodokyról azt sugalltuk, hogy igazándiból arra vágyik, bárcsak ő lenne a magyar oknyomozó újságírás első nagy mártírja. Afféle igazi Kármán Irén. De még ha így is van? Talán Adyt könnyű embernek találták nagyváradi újságíró kollégái? Természetesen Bodoky is „érdemei elismerése mellett” ment. Mi több, Index-ajánlóba olykor továbbra is kiteszik blogja egy-két posztját. Hát ennyi az én érdemem. Mondhatni, mint Gorbacsové, aki legalább nem lövetett a tömegbe.
Persze mindenki tudja, hogy valójában miről van szó. Egy milliárdos visszaéléseket felderítő, független oknyomozó újságíró időzített bomba minden médiában érdekelt tulajdonos számára. Ki tudja, hogy mikor bolygat meg egy olyan ügyet, ahol a saját tulajdonosi körünk érintett a svindlikben? Alkalmazzon ilyet, akinek három anyja van, vagy a Wikileaks.
De a kellő önkritikát fenntartva, őszintén állíthatom, hogy hozzám képest hányan, de hányan merültek sokkal mélyebbre abban az ominózus, gerincteleneknek fenntartott takonyfürdőben?! Viszont a gerinctelenek hadáról kanyarodjunk vissza a két gerinceshez. Krassó György és a most távozott Moldova György egymáséval ellentétes világnézete bármennyire is tűnhet meghaladottnak, néhol torznak, naivnak és bugyutának, de emberi tartásukhoz kétség nem férhet.
Legyen neked könnyű a föld, Gyuri bácsi! Talán első hallásra döbbenetesen hangzik, de úgy gondolom, hogy kegyetlen halálod is méltó volt életedhez. Hiszen e három spontán privatizáción megtollasodott, ötvenes féreg, téged, a közel nyolcvan éves vénembert is csak orvul, hátulról leütve tudott legyőzni. De csak aljas módszerekkel legyőzni, megtörni már nem. Méltóképp zártad le földi karriered, mint Zinadine Zidane, a büszke berber a foci pályafutását, egy nagypofájú, a családját szidó olasz védő lefejelésével. Hős voltál, mint a Gran Torinoban Clint Eastwood, az elavult eszméiért meghalni képes, utolsó westernhős.
$€Ł Éljen az ingyenes, szabad internetes tartalom! $€Ł
Ebben a posztban természetesen hemzsegnek a tényeket nagyvonalúan kezelő, merész következteések, és az sem kizárt, hogy néhány ordas csúsztatás is becsusszant. Ez csak egy blog, szerencsére az "igazi" Indexen, a profi újságírói kétharmadon ilyesmi nem fordulhat elő.A korrektnek tűnő Index és Uj Péter sztoriért klikk ide. Köszönjük, hogy az apóbetűs részt is elolvasta.
.jpg)
lujzanaploja.blog.hu.jpg)
kérdéssel válaszolnak, de nem gondolja Tukacsy úr, hogy ön rettentően idejétmúlt, és 
gyakran háborús bűnösök, kegyetlen fekete-afrikai diktátorok is megszólaltak) eleinte túl nagy falatnak bizonyult a telefonkagylóba szellentő betelefonálókkal hadakozó Anettka műsorainak a befogadása, de viszonylag hamar ráéreztek ennek az új minőségnek a varázsára. Egyedül a Dominák és Fétisprostituáltak Érdekvédelmi Szövetsége fordult panasszal a brit médiahatósághoz, mert jelentős keresetkiesést okozott számukra, hogy kuncsaftjaik inkább a BBC-n műbőr melltartóban bájcsevegő, szálkás testű Anettkát nézik [a perverz angolok az ilyen lipótfejű futóbolondokat egyébként is bálványozzák – a szerk.] ahelyett, hogy náluk költenének.
