December 2-án múlt hat szomorú hónapja, hogy szeretett halottunk, Fábry Sándor (†56) szíve megszűnt dobogni.
- Sanyi óriási, betölthetetlen űrt hagyott maga után. Szerénysége, politikai kiegyensúlyozottsága azóta is etalon a szakmában. Vendégeire rendületlenül odafigyelt. Egyetlen alpári, ízléstelen, altesti trágárság sem hagyta el a száját. Igényesen, ízlésesen kacagtatott. Kezdeti lelkesedése sosem hagyott alább. Fabatkát sem lanyhult frissessége, karrierje tragikus hirtelenségű végére sem fásult bele a showmesteri szerepbe. Fergeteges humora közel azt a nívót képviselte, amivel akár nálunk, a Mikroszkóp Színpadon is felléphetett volna! - méltatta egykori pályatársát Sas József.
Néhai Fábry Sándor toleráns szellemiségéhez híven vasárnap reggel előbb a Bazilikában emlékeznek meg róla egy ökumenikus, úgynevezett nyílt misén, majd a megemlékezés a Dohány utcai zsinagógában folytatódik, végül a Fiumei úti sírkert munkásmozgalmi panteonjában Gyurcsány Ferenc beszédével zárul a Nemzeti Fábry Sándor Memoriális Emléknap napközbeni programja.
Este a Magyar Állami Operaházban a Magyar Sztárügyvédi Kamara és egyben a Piócás Emberek Szövetsége képviseletében dr. Magyar György fővédnöksége mellett kerül sor a Fábry Sándor emlékére írt: Kezeket a paplan fölé! Beethoven a zene Mozartja! című oratórium díszbemutatójára.
- Halottról jót vagy semmit, de azért el kell mondani, hogy szegény Sanya egyre inkább lábszagúvá áporodó showja gyakorlatilag előbb halt meg, mint ő maga. Erről ennyit, most nézzenek engem, frenetikus leszek, mint mindig! - méltatta egykori szomszédját Havas Henrik legújabb televíziós műsorában.
Köszönetnyilvánítás
Fél éve indult blogunk. Fábry Sándort, a kissé megfáradt, egykor kiváló humoristát tiszteltük meg azzal, hogy az első posztot róla írtuk. Majd következett az ominózus Ambrus Attila álhalálhírét közlő poszt, amit meglepően sokan elhittek (professzionális (?) újságírókat is beleértve), holott úgy gondoltuk, hogy elég egyértelműen jeleztük a blog fejlécében, mindez nem igaz, illetve a posztban is szerepel, hogy életnagyságú lovasszobrot emelnek neki. (Egy volt jégkorongozó bankrablónak, akinek köze nincs a lovakhoz!) Még néhány hasonló félreértést követően rájöttünk, hogy nem csak a bloggernek, de az olvasónak is jogában áll hülyének lenni. A posztok álhír jellegét mos már a címekben is egyértelműen jelezzük. Köszönet az olvasóknak, mert nem árt, ha egy blogot néhányan olvassák is. A teljesség igénye nélkül két kedves törszkommentelőnknek szeretném külön megköszönni a rokonszenves kommenteket: Celticnek és AntiChristnek. A hivatásos média meglepően felkapott minket, többnyire negatív kritikával illették blogunkat. Volt néhány elgondolkodtató, semleges kritika, illetve egy pozitívat is találtunk. Köszönjük. A miénk is csak egy blog a sok közül, amit továbbra sem kötelező olvasni, és tartalomtól függetlenül, mint minden blogra, így a miénkre is elmondható, hogy háromféle poszt létezik: jól sikerült, rosszul sikerült és a kettő közötti. Igyekszünk minél több posztot jól megírni, és természetesen továbbra is várjuk a kiváló olvasói posztokat. Mi pedig a hétfő-szerda-péntek ritmust tartjuk, amíg a blogolásra rá nem ununk, de szerintem sanszos, hogy akár egy évesek is leszünk. Fiatalok vagyunk még meghalni:-).
Üdv:
Hepciás, egyben a többi nekrologista nevében is
