Egy percre a világ összes színházában, mozijában és filmforgatásán megállt az élet. Elhunyt Latinovits Zoltán (†79) minden idők legnagyobb színésze.
Nem először keltették halálhírét.
1976. június 6-án vasárnap, - akkor még vasárnap is megjelentek hazánkban az országos napilapok - mind a négy újság lehozta a hírt Latinovits Zoltán haláláról. Mind a négy napilapban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszava, Népszabadság) megjelent a Kulturális Minisztérium és a Színházművészeti Szövetség kommünikéje. Nem címoldalon, nem feltűnően nagy betűkkel, gyászkeretben is csak a Népszabadságban. Az egyenszöveg ez volt: "Latinovits Zoltán érdemes művész 45 éves korában - hosszan tartó, súlyos betegség után - véget vetett életének. A mai magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége volt. Halála kulturális életünknek súlyos vesztesége. Temetéséről később történik intézkedés."
De mi is történt valójában 1976-ban?
Egy alkalommal bement a Mikroszkóp Színházba, hogy megnézzen egy előadást. Akkor Komlós János volt ott az igazgató.Komlós így szólt Latinovitshoz: - Nem tudom, miként üdvözöljem itt Önt: Latinovits Zoltánt a híres színészt, a Latinovits földbirtokos fiát, vagy a legidősebb Gundel-unokát?
Latinovits így válaszolt: -Én sem tudom, kinek köszönjem meg: Komlós Jánosnak, a Mikroszkóp színház igazgatójának, az egykori ÁVO-s tisztnek, vagy a szegedi rabbi fiának?!
Ez volt a kommunista diktatúra számára a Latinovits-ügyben az utolsó csepp a pohárban. Ugyanis sokat viaskodott az akkori hatalom képviselőivel, szeretett volna egy másfajta színházat létrehozni a hozzá hasonló szemléletű színészek, színházi szakemberek részvételével.
Egy éjjel egy nagy fekete autó ment érte.
Egy belvárosi bérház pincéjébe vitték, ahol egy cementpadlós, rideg, csupán egy íróasztallal és két székkel berendezett helyiségbe terelték. Ahol két, rezzenéstelen arcú egyenruhás állt az íróasztalnál ülő, halk szavú civil mögött, aki ellentmondást nem tűrő hangon így szólt az előállított szinészhez:
-Vonatra rakjuk és 12 órán belül elhagyja Magyarországot. Hivatalosan tárgyév június 4-én a balatonszemesi vasúti átjáróban vonat elé vetette magát. Ön a Magyar Népköztársaság munkásparaszt polgárai számára halott! Ezek után Nyugaton bármihez is kezd, Mint Puskás Öcsiről, Magyarországon magáról egyetlen hírt sem fognak leközölni!
Az első hajnali vonattal két komor kísérője között helyet foglalva Hegyeshalomnál átlépte az országhatárt. Bécsben egyetlen bőrönddel szállt fel a New York-i gépre. Néhány éven belül a Broadway a lábai előtt hevert. Manapság nincs a világon olyan, valamit magára is adó szinitanoda, ahol a hallgatók anélkül letehetnék a záróvizsgát, hogy az alábbi szöveget ne adnák elő az elvárt színvonalon, magyarul:
Vagyis a Huszárik Zoltán rendezte Krúdy Gyula Szindbád feldolgozásából a híres ebédjelenetnek a velős csont tálalást megelőző kulcsmondatát.
Latinovits volt az egyetlen színész, akihez Hollywood is alkalmazkodott. Forgatókönyvek tucatjait írták át a Latinovits által elvárt művészi színvonalra, hogy a szerepre igent mondjon. Közvetve Marlon Brando is Latinovitsnak köszönheti az áttörést, ugyanis Coppola először Latinovitsnak ajánlotta fel a keresztapában Vito Corleone szerepét, amit egy Off Broadway színházi szerep miatt visszautasított. A pénz számára mindig is másodlagos volt a művészi feladatokhoz képest.
Steven Spielberg fel kellett, hogy függessze a négymilliárd dolláros költségvetésű Athéni demokrácia című gigaprodukció forgatását, amiben Latinovits Szókratészt alakította, mert a szinművész Budapestre utazott egy Krétakör produkció mellékszerepét eljátszani.
A rendszerváltást követően már Magyarországon sem kellett Latinovits amerikai sikereit agyonhallgatni. Egyre többet tartózkodott otthon. Az európai filmesek is felfedezték maguknak. Hatodik Oscarját (a kritikusok többsége szerint ebben az alakításában nyújtotta a legnagyobbat) a dán dogmafilm rendező Lars von Trier: Értékrendszerváltás című dán-izlandi-kanadai-magyar-amerikai kooprodukciójában alakított szerepéért kapta. Gustaffsont, egy izlandi bálnavadászhajó-kapitányt játszott, aki kitagadja Greenpeace aktivista leszbikus lányát (Björk, szerelme Angelina Jolie) majd a film végi nagyjelenetben, miután felgyújtotta hajóját, magához öleli lányát és menyét, valamint a csángó származású, süketnéma örökbefogadott kislányukat (kislányként Kiszel Donatella, kamaszként Fásy Zsülike).
Latinovits Zoltánnak, a Nemzetek Közössége örök színészének (újra)temetése Nagy Imre újratemetéséhez hasonló pompával zajlott Budapesten. A szakma képviseletében John Malkovich búcsúztatta. Féltestvérét, Frenreisz Károlyt, aki rövid időn belül, Bujtor Istvánt követően másik fivérét is elveszítette, zenésztársai, Mick Jagger és Eric Clapton vigasztalták.
A világszerte hatalmas médiavisszhanggal övezett gyászszertartást a BBC stábja mintegy a belátható időn belül bizonyára bekövetkező Nelson Mandela temetés főpróbájának is tekinti.
ÉLETRAJZI ADATOK
Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.): Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész. A „színészkirály”
1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, "éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött". Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett.
Folytatás a Wikipédián