Budapest belvárosában tegnap a késő esti órákban,  bestiális kegyetlenséggel, egy IFA féltengellyel verték agyon Bede Márton internetes újságírót. Kollégája, Tóta W. Árpád az alábbi, rendhagyó nekrológgal emlékezik meg indexes főmunkatársáról:

MATULA BÁCSI

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vitriolos, jótollú fiatalember, aki rövidre szabott élete végéig is vitriolos, jótollú fiatalember maradt és bizonyára behányna attól, hogy így kezdődik egy róla szóló nekrológ.

Szóval, ez a csávó a spanjaival még középiskolás korában valami olyasmit csinált, hogy attól a bokád lefosod. 1995 márciusában összetákoltak egy fanzint. Kivágott cikkekből, kollázs képekből, írógépelt szövegből és irkafirkaszerű golyóstoll rajzokból.

Tették mindezt a gimisekre jellemző szertelen szemtelenséggel. Egy egyszeri ökörségnek indult az egész, mint a Red Hot Chili Peppers előzményének számító, Tony Flow and the Miraculously Majestic of Mayhem nevű formáció. Ebben a felállásban lépett fel a zenekar azon az ominózus koncerten, amelyen a tagok Jimi Hendrix Fire című számát úgy adták elő, hogy csupán egy pár zoknit viseltek, azt sem a lábukon.

A Red Hot Chili Peppershez hasonlóan, hál istennek  ez a fanzin, nevezzük nevén, a Matula Magazin is egy hosszútávú sikersorozatot futott be.  

Miről is szólt ez az iromány? Hát arról, ami a fiatalokat igazán érdekli: főleg szexről, drogról, rock ’n’ rollról. Némi focival és erősen odabaszós társadalomkritikával fűszerezve. Politikus, egyéb híresember és mindenféle médiageci fikázással. Korra, fajra, nemre, vallási hovatartozásra tekintet nélkül, de távolról se álszent píszí módon.

Például a  szemtelenül tabudöntő  IZSDB-t, vagyis Az Internet Zsidó Database-t ( http://www.matula.hu/izsdb/ ) is a Matulának köszönhetjük. Az Energiamezők Magyarországon ( (http://matula.hu/index.php?section=article&rel=50&id=615 )című, kurva nagy gáztárolóról szóló cikkel, ami az orosz és az egész nemzetközi nagypolitika, meg a hazai politikus nagykutyák és energialobbi keveréséről szól, pedig konkrétan az elsők között sikerült meghekkelni a magyar sajtót egy internetes kacsával. Nagyjából a Kurucinfótól a Népszaváig. Szerintem maguk a matulások is meglepődhettek azon, hogy az egyértelműen poénnak szánt írást mennyien vették komolyan, és ami talán még tragikomikusabb, egyben készpénznek.

Ha Matula Magazin, akkor tulajdonképpen One Man Show-ról beszélhetünk. Bede Márton vitte el a hátán az egész cuccost, persze olykor zseniális anyagokat kapott másoktól is. A srác időközben profi újságíróvá kupálódott és hál istennek továbbra is kipattant az agyából pár jól sikerült írás, ötletes koncepció. Például a Menő-Nem menő sorozat, vagy a Villáminterjú.

A Matulát is jó ütemben hagyta abba, és annak szellemisége megtermékenyítően hatott több friss, üde, vagy „csak” (és ez cseppet sem kevés) klasszul lekoppintott külföldi  blog beindítására . Többek között a népszerű Modoros  blog is, a Matulában egyet haknizó Hammer Ferenc egy cikkének a továbbgondolása, mint ahogy az ismertetőjében szerepel, de ha nem is írták ki a blogjaikra, borítékolom, hogy a Puruttyától Izom Tiborig sokan merítettek Fenék Tibi és Kocsis Atya, meg a többi matulás figura karakteréből.

Lehet, hogy sokan ezt túlzásnak tartják, de szerintem a Matula Magazin olyan fontos mérföldkő a honi humor palettáján, mint az angoloknak a Monty Python.

Csakhogy, mint a legtöbb megmondóembernek, a szavatossági ideje Bedének sem hosszabb, mint egy heroinistának. Illetve, ha a megmondóembert nem is öli meg a drog, de óhatatlanul olyan pszichés változásokon megy keresztül, mint mondjuk Joe Frusciante, avagy mint a herka helyett a jó öreg alkoholra rájáró néhai Boris Jelcin, vagy a mi Horn Gyuszink. Szóval Bede Marci barátunk az idők folyamán, élete végéhez közeledve afféle szálka-gerenda típusú, másokat lekezelő űbersznobbá hizlalta egóját. Persze az is lehet, hogy már gyárilag is ilyen volt, hiszen nem analizáltam pszichéjét,  de a tények makacs dolgok. Talpnyalókból álló holdudvarral vette körül magát, vagy legalábbis eltűrte jelenlétüket.  Íme még egy kis ízelítő néhai Márton barátunk györgypéterizációjából:

Például a Villáminterjú blogját egy az egyben lekoppintotta valaki, ha jól emlékszem, Miniriport néven. Ez egyesek szerint visszataszító, szerintem belefér. Hisz a srác (vagy lány) mindezt ingyé’, a saját és mások szórakoztatására csinálta, nyilván nagyságrendekkel kevesebb olvasóval, mint a Villáminterjú.

Ennek az ominózus Miniriport blognak a fejlécében nagyjából egy olyan defenzív védekezés szerepelt, hogy Bede, illetve az ő köréből valaki bekóstolta, de kinek mi köze hozzá, hogy ő [mármint a Miniriport bloggere- a szerk.]  a blogolási szabadságával élve milyen blogot ír, hiszen maga Bede is egy külföldi mintáról koppintotta a villáminterjút.

Sima kis vihar a biliben egy nagyblogger és egy kisblogger között? Lehet, tucatnyi ilyen ügy futott mostanság. Hogy mégis mi az érdekes az egészben? Nos, az ominózus Miniriport egyik pillanatról a másikra teljesen törlésre került. Valaki hirtelen felindulásból törli a blogját? Ilyen is előfordult már nemegyszer. Na, de ha valaki egy indexes főmunkatárssal lefolytatott kakasviadal után teszi mindezt, akkor óhatatlanul arra gondol az ember, hogy netán-tán "nem-e kapott a Zillető" előtte egy ehhez hasonló taralmú e-mailt. „az IP címed alapján nem nagy kunszt utánanézetnem, hogy ki vagy”. Hogy mindez pusztán megalapozatlan összeesküvés-elmélet? Még az sem kizárt.

Érdemeit fentebb már részleteztem. Nyilván  még kisezren megteszik, miután a sajnálatos halálhír futótűzként járja be a sajtót, különösen a webkettest. Hogy miért térek ki minderre, a  jó öreg "halottról jót vagy semmit" elvet ízléstelenül megsértve? Higgyétek el, nem pusztán azért, mert az utóbbi időben tele volt azzal a hócipőm, hogy boldog-boldogtalan engem talált meg ehhez hasonló kérdésekkel:

- Te Worluk, miért ilyen gyökér mostanában a Bede? 

Korrekt, teljes képpel szeretnék adózni kollégám, mi több, egykori barátom emléke előtt. Ezért nem hallgathatom el, enyhe szomorúsággal tölt el, hogy egy ilyen kvalitású szabad gondolkodó is a „saját szájába szarik” alapon élete végére elkurvult. Még az se idegesít, hogy valaki konszolidálódik. Jó esetben egyszer mindannyian felnövünk. Például a fentebb hivatkozott IZsDB-t kíváncsiságból most ismét kipróbáltam. Míg korábban a randomszerűen kidobó „zsidó” – „nem zsidó” válasz helyett most mindig a „nem zsidó”-t dobja ki a gép.

És még egy fokkal jobban elszomorít, de természetesen korántsem annyira, hogy egy fikanekrológ megírásán kívül mindezt jobban letüdőzzem, hogy egykori Bede Márton a zseniális gondolatai ellenére világéletében mindig is, de különösen élete vége felé egy olyan öntelt sznob volt, akivel az ember még akkor se menne el egy közös utazásra, ha az utastársra a másik opció mondjuk Zámbó Árpy lenne. 

Nyugodj békében te pökhendi géniusz, utólag persze könnyű okosnak lenni, de ahogyan sok emberrel viselkedtél, nem csoda, hogy végül egy IFA féltengellyel verték szét a fejed.

w

Breaking! Bede Márton feltámadt! Részletekért klikk!