Kedves Olvasóink!
Ahogy Bölcs Pista kollégám mondanó, ássunk vissza az idea ősrobbanásáig! Interjúalanyaim, a Nekrológ Blog alapító-főszerkesztői: Korgó Len és Hepciás. Kérem, ne tessenek súlyos márványlapokkal burkolt, pompát, gazdagságot, és sírontúli, rideg tekintélyt sugárzó székházat maguk elé képzelni! Interjúkészítésem helyszíne ugyanis a Világháló. Íróasztalom előtt ülve, személyi számítógépem billentyűzetén keresztül táplálom be a kérdéseimet, amit e-mailben továbbítok riportalanyaimnak. Drótpostafordultával máris a képernyőmön teremnek a válaszok. Pusztán a szerkesztés vár rám. A Gutenberg-galaxis nem vész el, csak megújul!
Győrffy Miklós: Hogy jött az ötlet?
Korgó Len: Egy Nekrológtól független projekt kapcsán ismerkedtünk meg, utána dobta fel Hepciás az ötletét, a fiktív nekrológok írását. Engem rögtön megfogott a terve, ragyogó lehetőségeket láttam benne, hiszen az alanyok száma folyamatosan nő, és kevesen versengenek a kegyeleti humor kategóriában, könnyen lehetünk a legjobbak.
Győrffy Miklós: Számított Korgó Len fogadókészségére?
Hepciás: Őszintén, eléggé tartottam attól, hogy majd betegesen ízléstelennek tartja az ötletem és elzárkózik az együttműködés elől. Külön ki kell, hogy hangsúlyozzam, Korgó Len stratégiai javaslata nélkül fabatkát sem érne a blog. Az eredeti koncepcióm szerint pusztán egyetlen, többnyire Wikipediából átvett idézetből ált volna egy-egy poszt, „Elhunyt ……” címmel. Körítés-sztori, mondhatni „klasszikus nekrológ” nélkül ma már belátom, hogy a minimalista koncepciómra a kutya se lenne kíváncsi.
Győrffy Miklós: Szakmai berkekben óriási visszhangot kiváltó doktori disszertációm, Az interjú a neotelevízióban, struktúrája mentén haladva a kérdéseimmel: Önök szerint inkább a kommunikáció rituális vagy expresszív modelljének James Carey (1975) által felismert, avagy, magának a kommunikációnak a lehetséges alternatív szemlélete a súlyozottan mérvadó a koncepciójukban, amelyben a folyamatot, mint rítust értelmezhetjük? Nem tudom, mennyire érthető a kérdésem?
Hepciás: Semennyire.
Kordó Len: Teljesen.
Győrffy Miklós: Egyszerűbben fogalmazva, önmagukat perverz-beteg állatnak tartják?
Hepciás: Nem. Átlagos, családos, dolgozó emberek vagyunk. Még csak pszichiátriai kezelésre sem szorulunk. Legalábbis tudtommal Korgó Len sem. Jól mondom, Len?
Korgó Len: Pontosan. De ha mégis betegek vagyunk, akkor a világ is az, mi csak a terméke vagyunk.
Győrffy Miklós: Sokan komolyan vették a kitalált halálhíreket. Különösen a viszkis rablóként elhíresült Ambrus Attiláét. Internetes fórumok tömkelege mellett komoly hírportálok is bedőltek az álhalálhír - cunaminak. Ez szándékos volt?
Hepciás: Nem. Bizonyos szintű megbotránkozásra számítottunk, de arra, hogy mindezt, a nem is annyira rejtett irónia ellenére (pl. hogy a néhai viszkis rablónak életnagyságú lovasszobrot állítanak) viszonylag széles körben, mi több, az egyszerű, mezei olvasók mellett profi újságírók is komolyan veszik, ez minket is meglepett. Talán nem önámítás, ha ezt blogunk pozitív hozadékának tartom: Bátran legyünk kétkedőbbek, mint ahogy a jó öreg Szókratész is ajánlotta, idestova közel kétezer-ötszáz éve.
Korgó Len: Attila él?!
Győrffy Miklós: Piacvezető kereskedelmi tévécsatorna talán legfontosabb magazinműsora, valamint tucatnyi bulvár-, és minőségi újság is foglalkozott a blogjukkal. Ilyen lovat akartak?
Korgó Len: Nem, én űrhajós akartam lenni. De ha ez jutott, elfogadom.
Hepciás: Ha nem is számítottam minderre, valamint egy klasszikus, „névvel-arccal jópofizva” stílusú média coming outtól teljes egészében idegenkedem, de Korgó Lennel ellentétben, egy kis alternatív médiafelület önerőből történő összzebuherálása számomra értéket képvisel. Nem kizárt, hogy valami-, picit másra, mint a klasszikus hobbi-blogolásra, mindezt megpróbálom felhasználni. Persze ezt szerzőtársammal még házon belül át kell beszélnünk.
Győrffy Miklós: Prenekrológos blogos múlttal rendelkeznek?
Hepciás: Valamennyivel igen, de cseppet sem eget rengetővel. A magyar blogoszféra ismerői persze jól tudják, hogy a Nekrológ Blog is inkább egy bizarr színfolt, de semmi esetre sem izmos sztárblog. Persze ki tudja, mit hoz a holnap? Hiszen még csak három hónapos múlt áll mögöttünk, egy azonban szinte biztos: lélekben mindig kisblogger maradok, és az én koromban ilyesmiben már nem nagyon változik az ember :-).
Korgó Len: Igen, de nem mi írjuk a prenekrolog.blog.hu-t, ha erre gondol.
Győrffy Miklós: Végezetül, mit üzennek az olvasóiknak?
Korgó Len: Nekrológot kétféle emberről írunk: akiket nagyra tartunk, és akiket nem. Tisztelgünk a jók előtt és kritizáljuk a rosszakat, mindezt a magunk módján; néha alpárian, néha szellemesen, pontosan úgy, ahogy mi mindannyian élünk. És a halál is része ennek az egésznek.
Hepciás: Korgó Len már minden lényegest elmondott, csak megerősíteni tudnám. Mint ahogy az unos-untalanig ismételgetett közhelyet, ami valahol blogos krédóm: Provokálni ér, de (indokolatlanul) bántani nem! Akiknek tetszik a koncepciónk, csak úgy érzik, hogy a posztjaink nem elég színvonalasak, nos láthatják, hogy tág teret adunk az olvasói posztoknak. Küldjétek bátran a poszt-tervezeteket, ha jó, kitoljuk!
