Modor Tibi, Isten nyugosztalja, bloggertársunktól kaptuk ezt a posztot. Mondván, hogy a Modorosra ez túl morbid és túl beteg. Tibikém, és minden más blogger: küldjétek bátran hozzánk a túl morbid és túl beteg posztokat. Mi csak kétféle posztot különböztetünk meg: jót és rosszat. A jó olvasóikat kiposztoljuk, a rosszakat mi magunk megírjuk. Kössz Modor és kössz ismeretlen olvasó. Nagyon ott van!

A mókamester

- Újautós szívatás? Na, ezt kapd ki! Volt apósom harminc év után megvette élete második autóját. Egy ötös Golfot, ezer év hitelre. Hetekig a nájlont se vette le az ülésekről. Nem, hogy cigizni meg kajálni, de rágózni meg fingani se volt szabad a kocsiban. Na, erre már muszáj voltam oltani az öreget, hehe. Két napig a padláson, plusz harmincöt fokon utóérleltem egy Pálpusztai sajtot, majd vékonyan bekentem vele a fétis-Golf kilincseinek belső ívét, meg egy kicsit a gépházban is matattam, a sajtból a klíma pollenszűrőjére is jutott.  Az öreg nem tudott rájönni a kocsiban a bűzforrást kiváltó okra. Ahogy egyre idegesebb lett, úgy egyre inkább összetapicskolt mindent a büdös sajtos ujjaival a kocsi belterében, aztán kínjában fullra tolta a légkondit, gondolván, hogy majd az kiviszi a bűzt. Muhaha, képzelheted. A vérnyomása, na az fel is pörgött ezerrel.

- Ne má’ nem lehetsz ennyire beteg-állat, jó, hogy nem szarral kented össze az öreg kocsiját…

- Szaros szívatás?! Az is megvolt, még ált-sulis koromban. A szomszéd kiscsávóval fingattuk meg a szaralak közös képviselőt, aki kiszúrta a focilabdánkat, mert véletlenül betörtünk vele egy kamra ablakot. Ráadásul kiosztott nekünk egy-egy emberes maflást, hogy a fal adta a másikat. Bosszúból belekullantottunk egy újságba, amit a genyó vice küszöbére tettünk, majd meggyújtottuk, becsöngettünk és gyorsan elbújtunk kukkolni. Rejtekhelyünkön a kaján röhögést alig tudtuk visszatartani, amint a közös képviselő bőszen szteppelve taposta el az égő újságlapokat, majd sakálként ordítozott, amikor ráébredt, hogy bokáig tapicskol a szarban.

- B+, te aztán tényleg gyárilag hülye vagy. Már kiskölökként is az ilyen Jackass-szerű  faszságokon járt az eszed, azóta meg már mi minden pihent agyú baromságot csináltál végig? Egyetemen? Melóhelyen?

- Ááá, munkahelyi szívatás! Na, ezt hallgasd meg, életem egyik fő műve. Éppen egy szoftvercégnél gályáztam, te az a két tulaj-cégvezető ilyen kocka milliárdos gyerek volt, de ez komoly. Vagyis az egyik volt a kocka. Tolta a programozást, meg a matekot ezerrel, mint az Esőember a prímszámokat. Ilyen húszdioptriás kis vakegér, aki pinát először csak interneten látott. Aztán összejött egy csajjal, egy olyan hasonszőrű, szürke kis egérrel, valami hitgyülis kamarazenélésen, vagy hol. Se perc alatt eljegyzés, esküvő kitűzés, ahogy az ilyenek szokták. Na, a matekzseni csávó céges partnere, az meg egy igazi életművész muksi. Ferrari, luxusyacht, topmodellek. Ő kért meg, hogy szervezzek a társának egy fullos-szivatós legénybúcsút, pénz nem számít alapon. De ez tényleg így volt.  Először is beszerveztem két feka luxuskurvát. De nem valami szakadt, gorilla-szabású, fáról szalajtott, ótvar banánpusztítókat, hanem olyan No 1 Naomi Campbell hasonmásokat. Tudod, hogy van az, nem mindegy, hogy úgy szólítják a nődet: Naomi Campbell,vagy pedig úgy: Noémi, kapd be! – Há-há-há, nyelvi humor! – na, ezek sukkárak is voltak, meg be is kapták. Meg zenészeket is hoztam. De nem ilyen faluszéli húszfilléres Kadlott Karcsi hasonmásokat, hanem igazi nagyágyúkat. A Bródy Jánost, meg a Balázs Palit.

- Legénybúcsúra, nem mondod?

- Jönnek ezek baszod, csak fizesd meg őket vastagon. A Bródy Tini aláíratott valami titoktartási faszomat, meg, hogy őt nem lehet kamerázni. Azért IT-s cég, baszod, szerinted nem vetettem föl kandi kamerával?

- És mit adtak elő?

- Hát, kicsit belenyúltam a szövegekbe. Először is a vőlegényt leitattam. Beadtuk neki, hogy alkoholmentes koktélokat tol.  A kis szentfazék lúzernek fingja se volt a piáról, nem is vált neki gyanússá, hogy üt a dolog. Amikor már annyira elázott, hogy a gátlásai is eláztak, na akkor adtam ki az ukázt az egyik feka kurvencsnek, hogy kapja be a bránerét, a Balázs Pali meg rázendített:

„Lenn a délibábos Kalahárin,

Göndör hajú kislány oboázik,
Hullámzott a göndör haja a sötétbe,
Drága lesz ez nekünk, te feka némber!”

- És a Bródy?

- Na, nála az előzményekről annyit, hogy a másik csajjal meg eljátszattam a „barna csempéhez rózsaszín fugát”, de kajakra.

- Ezt most nem értem.

- Na várj, mindjárt leesik. Szóval hozattam a Baumaxból tíz négyzetméter barna csempét, meg egy zsák rózsaszín fugázó anyagot. Egy hidegburkoló szaki az egyik batár nagy konferencia asztalt kicsempézte a barna csempékkel, majd kifugázta rózsaszínre, mellette egy másik asztalon a másik feka kurva meg jót széthúzta a csupaszra gyantázott bindzsáját, és egy átlátszó üveg műbránerrel látványmasztizott, a Bródy a régi Illés nótát, a Miért hagytuk, hogy így legyen?-t egy picit áthegesztve így énekelte:  

„Niggerkurvás legénybúcsú,
Tudom, szép volna, kedvesem…”

- Ááá, te tényleg annyira beteg-állat vagy, hogy az már fáj. Gondolom a hangulat ekkor tetőzött.

- Hát, főleg mivel akkorra időzítettem meglepetésvendégnek a menyasszonyt. Képzelheted, amikor a mélyen vallásos szűzlány meglátta, hogy a vőlegényének a répáját tövig bekapta egy feka bérnő, mellette meg a kolleginája egy konferencia asztalon vonaglik egy emberes jégretek méretű vibrivel a picsájában…

- B+, jó, hogy nem kapott infarktust szegény kiscsaj.

- Hát, végül a mentő vitte el, de infarktus azért nem volt, csak sokkot kapott, de csak miután kijött a sürgöny…

- Sürgöny?

- Ja, küldtem egy kamu sürgönyt. Tudod, olyan motoros postás hozta, mint a falusi lagzikon szokták, amikor kihozza a bukósisakos figura a dísztáviratokat, és az örömapa tol neki minimum egy ötezres jattot.

- Küldettél neki dísztáviratot?

- Á, az nagyon lájtos szivatás lett volna. Egy kamu részvéttáviratot küldtem, hogy meghalt az anyja közlekedési balesetben. Persze, ez nekem speciel mindjárt leesett volna, hogy kamu, mert ki a rák küldene egy ilyen hírt manapság táviratban, de szerencsétlen kiscsaj addig a látottaktól már úgy megzavarodott, hogy azt is bevette volna, én vagyok Jim Carrey személyesen…

- Te morbid állat…. 

- Morbid poénra indulsz be? Na, ezt figyeld: Jó pár éve a Matáv beindított ilyen vezetékes szöveges SMS szolgáltatást. Egy elég élethű női géphang bemondta a vezetékes telóba az SMS szövegét. Elmentem a spanokkal egy terepmotorozós hétvégére. Az akkori feleségen jó nagy paragép volt. Le akart beszélni, aztán meg a lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak magamra, nehogy valami bajom essen. Egy nappal előbb jöttem haza, mint ahogy azt ő tudta. Hajnal háromkor. Haver mobiljáról toltam egy ilyen SMS-t:

„Tisztelt asszonyom, sajnálattal értesítem, hogy  férje elhunyt. Kérem szíveskedjék befáradni a János Kórház patológiai osztályára a holttest azonosítása érdekében.”

Hangtalanul belopóztam, alig tudtam visszatartani a röhögésem, amikor a telefon csörgésre az álmából felvert exem falfehér arccal kiejtette a telefonkagylót a kezéből.

- Te, téged annak idején rúgtak ki suliból?

- Háromból is. Sőt, még egyetemről is tanácsoltak el magatartási gondok miatt, pedig az nem nagyon szokás.

- És hányszor váltál el?

- Ötször.

- Eddig hány munkahelyed volt?

- Tudja a halál, kérdezz kettőt, de könnyebbet. Inkább tolok még egy jó szivatós sztorit... 

- Isten őrizz! De, tényleg érdekelne, mondjuk az elmúlt tíz évben úgy sacc per kábé, hányszor rúgtak ki a hülyeségek miatt váltottál munkahelyet?

- Hát, legalább tizenötször.

- Kössz, nincs több kérdésem.