Elhunyt Kim Dzsong Il (†68) [helytelenül kiejtve Kim Dzsong kettő - a szerk.], a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság diktátora, a Nemzetvédelmi Bizottság elnöke, a Koreai Néphadsereg főparancsnoka, a Koreai Munkáspárt főtitkára, a népi Korea futballválogatottjának nagy taktikusa.
A bejelentést a dél-afrikai futball-világbajnokságról kiesett válogatott edzője, Kim Dzsong Hun tette meg Fokvárosban, miután az észak-koreai delegáció felszállt a Phenjanba induló repülőgépre. A menedékjogot kapott tréner a népi Korea játékosainak, segédedzőinek és orvosainak gyűrűjében nyilatkozott.
- A Kedves Vezető nem volt sem kedves, sem vezető, de legfőképpen nem a futball lángelméje – mondta az elkeseredett tréner. – Reális esélyünk volt a világbajnokság megnyerésére, de a Kim Dzsong Il által kidolgozott taktikát kellett követnünk, pedig már a Brazília elleni 1:2 bebizonyította, hogy a Vezér nem tévedhetetlen. Kiesésünkért egyértelműen és kizárólagosan ő a felelős, és halála a bizonyíték erre. Nem tudta elviselni a szégyent, hogy a reakciós nyugat taktikusai legyőzték.
Észak-Korea hivatalos közleményben jelentette be, hogy az ideológiai harcot újult erővel folytatja, a Kedves Vezér által bevésett eszme sziklaszilárd. Az öntudatos és büszke koreai nép 100%-a gyászol őszintén és elmélyülten – erről a titkosszolgálatok és a Belső Elhárítás gondoskodik –, ugyanakkor éberen figyelik az ország tengeri és szárazföldi határait, megakadályozandó az ellenséges eszmék beszivárgását.
A következő közép hatótávolságú rakéta békés próbája és a földalatti kísérleti nukleáris atomrobbantás a tervek szerint a jövő héten történik meg, Kim Dzsong Il temetésének csúcspontjaként.
Életrajzi adatok:
Kim Dzsong Il egy Pektu-hegy környéki titkos katonai támaszponton született 1942. február 16-án Kim Ir Szen és első felesége, a Koreában japánellenes hősnőnek tartott Kim Dzsongszuk első közös gyermekeként. Születését egy fecske jövendölte meg, előre jelezte a hegy fölött megjelenő kettős szivárvány és egy új csillag az égen.
Hároméves korában a második világháború véget ért és Észak-Korea újra független lett. 1945 szeptemberében édesapja visszatért Phenjanba, novemberben pedig Kim Dzsongil is követte Koreába, egy Szonbongba tartó szovjet hajón.
Iskolai tanulmányait a Mangjongde Forradalmi Iskolában kezdte. Az iskolát a Kim Ir Szen hadseregében szolgáló tisztek és a munkáspárti hivatalnokok gyermekeinek tartják fenn. A koreai háború alatt apja Jilinbe, Mandzsúriába küldte. Hazatérve oktatását a Namszan középiskolában folytatták, ahol 1957 szeptemberétől a Demokratikus Ifjúsági Szövetség alelnöke volt. 1960 és 1962 között a kelet-németországi Légügyi Egyetemen tanult, majd visszatérve Észak-Koreába a Kim Ir Szen Egyetem diákja lett. Itt 1964-ben évfolyamelsőként szerezte meg diplomáját marxista közgazdaságtanból, filozófiából és hadtudományból. Egyetemi évei alatt egy phenjani textilüzemben, útépítő munkásként és a televízió műszaki alkalmazottjaként dolgozott.
Mire lediplomázott, apja, akit a kormány hivatalos nyilatkozataiban „a nagy vezető” jelzővel illettek, már megszilárdította hatalmát az ország vezetésében. Újraházasodott, és született még egy fia, Kim Phjongil, aki 1988-tól kezdve számos észak-koreai nagykövetségen szolgált Európában, többek között Magyarországon, jelenleg pedig ő az ország lengyelországi nagykövete.
Az egyetem befejeztével Kim Dzsongil megkezdte a ranglétrán való emelkedését a Koreai Munkáspártban, amelynek már 1961 júliusától volt tagja. A negyedik pártkongresszus negyedik ülésén az ő javaslatára a párt kizárta soraiból a felelősnek tartott személyeket. 1968-ban kinevezték a párt Központi Bizottságának tagjává. 1969-ben ő lett a propagandáért, 1970-ben a kultúráért és művészetekért felelős megbízott igazgató. Hivatali ideje alatt a koreai szépművészet forradalmasításán fáradozott. A művészeket új stílusban kötelezte alkotni, új formákkal, módszerekkel és tartalommal. Véleménye alapján, hogy a mozi ötvözi a műveszetek összes ágát, ezért fejlődése elősegíti a művészet fellendülését, kezdték meg a film terjesztését Észak-Koreában. Számos, Kim Ir Szen tollából származó alkotást filmesítetett meg. Öt jelentős operát is rendezett, mint az Éden dala és a Virágárus szűz. 1970 szeptemberében a Központi Bizottság alelnöke lett. 1973-ban a Munkáspárt szerveződési és propagandaügyi titkárává lépett elő. 1974 februárjában Kim Dzsongil a Politikai Bizottság tagja lett. Még ebben az évben kijelölték Kim Ir Szen utódának.
Az ezt követő 15 évben számos más pozíciót is megszerzett, köztük a kulturális miniszterit és a Dél-Korea elleni párttevékenységek vezetését. 1973-tól jelenléte a párt életében egyre erősödött. A párt mindennapi tevékenysége feletti egyre növekvő befolyása miatt gyakran nevezték a „párt középpontjának”.
Az 1980 októberében megtartott hatodik pártkongresszus idejére már teljesen az ellenőrzése alá vonta a szervezetet. Hangsúlyos pozícióba került a Politikai Bizottságban és a Hadügyi Bizottságban. Ekkoriban vette fel a „kedves vezető” címet, és ezekben az években kezdte a kormány kiépíteni személyi kultuszát apja, a „nagy vezető” mintájára. Rendszeresen dicsőítette a média, úgy hivatkoztak rá, mint a „páratlan vezetőre” és a „forradalmi célok nagyszerű örökösére”. Nemsokára Kim Dzsongil Észak-Korea második legbefolyásosabb emberévé állt elő.
1992-ben Kim Ir Szen bejelentette, hogy az ország belügyeit teljes egészében a fia ellenőrzi.
Kim Dzsongil 1997. október 8-án vette át hivatalosan a Koreai Munkáspárt főtitkári és 1993. április 9-én a Nemzetvédelmi Bizottság elnöki székét. 1998-ban ezt nyilvánították „a legmagasabb állami hivatallá”, így ettől fogva tekinthetjük Észak-Korea államfőjének.
Forrás: Wikipédia, csollima.blog.hu