Országszerte nyilvános rendezvényeken emlékeztek meg a tragikus hirtelenséggel kipusztult, nemrég még szépreményű nagymacskáinkra.
A központi megemlékezés házigazdái népszerű zoológusaink, Török Gábor és Kumin Ferenc az alábbi két pontban foglalták össze a pannon pumák kihalásáért leginkább ludas tényezőket:
1. Elsivatagosodott legnagyobb természetes élőhelyük, a Madaras MSZP közpénzelosztó-hipermarket hálózat.
2. Legismertebb kutatójuk, egyben keresztapjuk, a pannon pumák Konrad Lorenze, Kóka János, a maga vérszegény, génhibás kardfogú tigris ábrázatával mintegy előrevetítette, hogy személyéhez eleve csak kihalásra ítélt állatfaj köthető.
Pintér Sándor és Hatala József közös közleményben nyugtatta meg a közvéleményt, lakósságot, polgártársakat és egyéb zembereket, hogy a magyarországi sün populáció létszáma stabil, semmi sem indokolja felvételüket a fokozottan veszélyeztetett állatfajok listájára. Önkéntes kisállat-megfigyelők SMS-ben tömegesen jelentik a reggeli rádióműsorokban, hogy autópályák és gyorsforgalmi utak mellett annyi van belőlük, mint a szemét, azonban gépkocsilopáskor vagy lakásfeltöréskor, amikor forró nyomon kellene üldözniük a szarkákat, hiénákat, ganajtúrókat, órákig kell rájuk várni.
Pataki Ági és Rudolf Péter mindenkit megnyugtatott, hogy üvegtigris-állományunk szaporodása betonlábakon áll. Már a harmadik alom is világra jött.
Lengyel László, a 90-es évek blog megkeresésére aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ismét reneszánszát éli a komoly társadalmi problémák megvitatásának bugyuta állatmesékbe csomagolása:
- Lesz ennél még lejjebb? Rombuszmintás, műszálas pulóverben televízióknak nyilatkozgatva tigrises és rókás hasonlatokkal senki sem akar előrukkolni?
Kicsi, trutymós, de a miénk!